2017. augusztus 27., vasárnap

Egy mocsár bűvöletében - I.

Ott kezdődött, hogy 2015...
Egy csomó gólya gázolt előttem. Ámultam, és ámultam. És amikor már azt hittem, hogy több ámulás már nem is tudja magát keletkezni egy emberben, akkor megint ámultam. 
2016-ban ez csak álom maradt, hiszem a nagy mennyiségű nyári esőzések miatt, ott nem termett gázlómadár. Akkor nem ámultam annyira.
2017. Azon kaptam magam, hogy ott állok a mocsár szélén, a kezem a vízbe lógatom, és latolgatom az esélyeimet. Ebből még akármi is lehet. A tendencia jó irányba fejlődik. A víz apad. Hetente egyszer kinézek, bólyákat, hagyok ott, hogy lássam, hogy mennyit csökken a víz. Jó lesz. 
Egy hevenyészett lest készítettem az udvaron, tényleg az volt, hiszen nem tartott tovább fél óránál, és ebben már az is benne, volt hogy, bele tettem egy autó hátuljába. 
A lest kivittem, leburkoltam egy kevés náddal és vártam a csodát.

08/02: egy ideges szárcsa úszik végig a látómezőben, pár felvétel készült amit kitöröltem. Talán még mély a víz. Lehet. Madár pedig van.

08/04: khhmmmm...hát berosáltam, amit épp a lecsurgó izzadtságot nyalogattam. A megszokott sós íz helyett egy kis dietil-tuolamiddal átitatott kesernyés ízt éreztem. A szúnyogriasztó, amivel be voltam fújva jó szolgálatot tett. Jelzem, két éve van a garázsban. A rovarok döngicséltek, de nem csíptek. És bamba bámulásom közben, jobb szemem sarkában mozgás támadt. Egy családra való kanalasgém legelészett a meder szélén, ahol a víz már megfelelő mélységű volt.
Talán ma, talán most...talán...Nem tudtam mire számítok. Hal van a vízben az biztos. Az idő jó, a nap süt, kicsit korán jöttem, talán nem hiába...talán.
Irányba fordítottam a masinám torkát, és rövid sorozatokkal, ami a csövön kifért, dokumentálásba kezdtem.
Kanalasgém









Ahogy a gém is egyre közelebb jött, nem volt sok lehetőség a komponálgatásra. Egy kevés vízszintezés van a felvételeken, és semmi egyéb.
Valahogy így jár a nagy kócsag is, ennyi fért bele a keresőbe.


Második alkalomra ilyet látni...nem hittem volna.




Volt nálam egy nagyobb látószögű lencse is. Ilyen egy élőhely!



A madár, tett néhány tiszteletkört előttem. Volt lehetőségem jól megnézni magamnak, hiszem a les előtt 2-3 méterre legelészett, kotorászott a hínárban érzékeny csőrével. Senkit sem zavart a kattogás. Gyönyörű példány. Volt olyan pillanat, amikor nem a keresőn keresztül néztem. Elengedtem egy csomó kép lehetőségét, mert látnom kellett.




Az idillnek a gát forgalma vetett véget...aznapra.

Hát így vagyunk mi ketten. A Körös-Maros Nemzeti Park és én!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...