Az első próbálkozások után, nem lehetett azt mondani, hogy elég volt ebből ennyi. A lendület, ami ott pulzált az ereimben nem hagyott időt, hogy meg tudjak állni. A fejemben a Honeybeast - Portugál című száma zúgott már egy ideje, nem akart csitulni, de nem tudtam vele mit tenni, majd csak abba marad.
Az előző alkalommal, a kanalasgémek átütő játéka miatt újabb lehetőségeket ragadtam meg, elég vegyes sikerrel.
08/05Egy kis kócsaggal az a baj, hogy mindig figyel, nem is volt egyszerű dolog becserkészni és nem is sikerült.
Nagyjából ennyi jutott erre a napra.
08/06
Egy újabb remekbe szabott lehetőség, mely a siker ízével kecsegtetett, de csak elméletben. Gyakorlatban viszont egy sárszalonkánál több nem jutott. Na nem mintha nem örültem volna egy teljes kockát betöltő madárnak, néhány méterre a lestől, de tagadhatatlan, hogy nem ezt vártam.
Sárszalonka
08/09
Na nem úgy van, hogy egy pofon után csak úgy abba lehet hagyni. Kell itt kapni még párat, hogy rendesen égjen az arcom, és ráadásul mindkettő.
Ahogy a zár kattant, a gáton egy motor húzott el, inkább hangosan, semmit gyorsan. A bíbic is elinalt.
Rendben! Van ez így, hiszen ez ilyen hobbi. De, hogy három alkalomból semmi!? Nem baj, úgy tűnik, nem vertem még be a fejem elégszer a betonfalba.
08/11 és 08/12
Nem jutott más csak a széles szárnycsapásokkal távozó madarak látványa. Volt közöttük, kicsi, nagy, fehér, szürke, fekete, hosszú és laposcsőrű egyaránt. Komolyan gondolkozóba estem.
08/14
"Mit nekem te zordon Kárpátoknak fenyvesekkel vadregényes tája,
"Tán csodállak, ámde nem szeretlek..."
Ezekkel a mondatokkal a fejemben bújtam be a hevenyészett les alá. Most legalább nincs egy madár sem, mondogattam magamban...és az elmúlt alkalmak eseménytelenségéből kiindulva nem is lesz. Hova tovább ide járok pihenni.
A szél büdösül fújt, bele kavart a vízbe. A közelben legelésző gulya hangját sodorta.
...de ez valahogy a termiken lavírozó fekete gólyákat nem zavarta. Csak bámultam, mikor elkezdek lepotyogni az égből. A nap erősen sütött. Ide korán kell kijönni, az itt a éjszakázó hely előtti utolsó töltőállomás lehet, ahol mindenki megtankol, mielőtt aludni térne. Amikor szuper-optimálisak a feltételek, akkor van minden, ha viszont egy nádszál keresztbe áll, ami nem tetszik egy madárnak, akkor megette a fene az egészet.
...és én meg ott heverészek az össze- vissza álló nádszálak között...leesett állakkal.
18 fekete gólya szelte a habokat, hadakoztak a vízzel, meneteltek, közeledtek, távolodtak. Néha olyan közel jöttek, hogy már nem volt értelme a gépet rajta tartani. Csak néztem, ahogy a fekete, olajozott tollakon megcsillant a napfény.
Nagyon jó nap volt, ami feledtette az elmúlt napok sikertelenségeit.
Hát így vagyunk mi ketten. A Körös-Maros Nemzeti Park és én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése