2018. március 12., hétfő

Krúgatás


... (harmadszor kezdek neki a mondatnak, mindig másiknak)
Kevés madár szokott krúgatni. Általában a darvak szoktak. Gyönyörűek, kecsesek, nagy vonolulók, hatalmasak. Nagyon hatalmasak.
A hónap elején még nem voltak ennyien. Csak pár kósza, alig hallható, rekettes hang csupán a magasból. A szürke eget kémlelve próbáltam megtalálni a forrást, többnyire sikertelenül.
Egy ilyen teljesen sikertelen alkalommal, amikor épp az eget bámultam, zsebre dugott kézzel, keskeny színes csíkokat véltem látni a nap körül. A szivárvány csíkjai. A hidegben egy jelenség bontakozott ki, haló a nap körül. A hidegben a vízzel teli levegőben, ahol megfagytak a cseppek, megtörték a fátyolfelhőkön keresztöl szűrődő nap sugarait, és ez lett. Sose láttam még ilyesmit!
Legalább most hasznát vettem a mobilomnak.


...és ahogy a hidegfront jött, úgy el is ment. A darvak újra gyülekezőt fújtak. Hol itt, hol ott. Egy repce táblán, egy olasz perje táblában, hol a bokáig érő vízben, hol egy kukorica tarlón.
Nem lehetett elmenni mellette szó  nélkül.
...ahogy ott feküdtem a csatorna parton, és hallgattam az esőt kopogni a kapucnimon, és csak remélni mertem, hogy jó helyen pihenek...így korán reggel.
2013-ban, már volt alkalmam egy hasonlóhoz.
Világosodott, gőzöm sem volt, hogy mi is fog történni. Az eső hol jobban, hol kevésbé jobban esett. Valamikor két igencsak kiszámítható esőcsepp között a tarkómon fura bizsergés futott végig. Libabőrös lettem a krúgatástól. Először a libák indultak el, és amikor a látóhatár kitisztult, megérkeztek a darvak. A hangjuk már jóval megelőzte őket.
Belekrúgattak a gyűrött lelki világomba. Elfeledve a sors okozta gyűrődéseket néhány pillanatra. Krúgattak. Hatalmas szárnyaikat lengették, ahogy szaladva földet értek. Éljenzéssel fogadták egymást az éjszaka után. Én is éljeneztem...csak kicsit csöndesebben.
Kúgattak. Fantasztikus volt. Hangos volt, és szép zene, ami lélek rezdüléseivel összekapcsolódva szólt igazán.
Volt katonás egyszerre lépés, mozgás. Voltak csipogó fiatalok, és volt kettő madár a csapatban, amelyik állandóan figyelt. Kitűntek a tömegből, ők érkeztek először, és egymásnak krúgattak. Mindent láttak, még engem is, pedig igyekeztem elbújni a levágott bodza ágai között.
Amikor az utolsó madár is elrepült, csomagoltam én is. A varázslat nem tartott sokáig, viszont mindenképp megérte.
Ilyen a daru.



















1 megjegyzés:

  1. Ez nagyon nagy dolog, mondhatnánk "aki mer, az nyer"! Gratulálok!

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...