...avagy a semmi közepére helyezett dupla délután.
Az első délután, az első semmi!
Szitakötővel ütöttem el az időt.
Barna rétihéja, amint a nádas fölött cirkálva riogatná a madarakat a vízen, ha lennének.
Halálfejes lepke hernyója. Ez ugyan az udvarról van, de ott is szépen mutatott. Azért nem színes, az interneten keringő társaival szemben, mert ez nem tenyésztett példány. Néhány kép után elsomfordált.
A második délután, amikor az gém érkezését sikerült átaludnom. Valahogy elszundítottam. Gondolom a hajnali mutatványok, a szúnyogok megnyugtató zümmögése, a meleg, a víz ringatózása...
Szürke gém
Ahogy a gém eltűzött a vörösszárnyú keszeggel a begyében, utána hosszan semmi...a szalonkáig. Szeretem ezt a kismadarat. Jó gyors. Nagyon gyors. Nagyon szép. És okos a szeme. És persze büdösül tud figyelni.
Sárszalonka
A közeli fáról egy seregély csapat zümmögése törte meg a csendet. Jó helyen pihentem.
Seregély
Ettől a szalonka is kedvet kapott!
Ahogy a szalonka eltűzött, úgy én is!
Lopott pillanatok csupán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése