2018. szeptember 13., csütörtök

Pillanatok egy mocsárból - VII.

Egy újabb lehetőség...illetve kettő, aminek valamilyen eredménye természetesen lett.
A soron következő délután, a szemközti parton szomját oltó őz kivételével a víz meg sem mozdult.


Mivel az orrom még nem lógott eléggé, és komoly potenciált láttam a víz vonzásában, próbára tettem az idegeimet, a következő hajnalon. Nem lehet elég korán kezdeni..az őrültségeket. Egy valami biztos volt, amikor elindultam, az ég csillagos volt, a déli féltekén pedig, épp búcsút intett valaki a lemenő napnak. Az északi féltekén viszont első sebességi fokozatba tettem a masinámat, és kigördültem az aszfaltcsíkra. A nap előbb vagy utóbb fel fog kelni, ez volt a biztos pont. Mi baj lehet?! Legrosszabb esetben végig nézek egy napkeltét. 
Beékelődött néhány madár a nagy kócsagok közé. Ha eddig nem esetleg nem tűnt volna fel saját magamnak, akkor talán most. Ez a kócsagokról fog szólni.












Dankasirályok


Nagy kócsag













Kanalas réce, ahogy kotorászik a hínárba.



Nagy kócsag












Nem lehet mindig könyékig kotorászni a gólyákban és kanalas gémekben. A hajnal bíbor szeletében nem sok minden történt. Valahogy azt a részt mindannyian csodálattal bámultuk.

Lopott pillanatok csupán!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...