2012.08.16

Habitusfotók egy barázdabillegetőről - Motallica alba

Szombati bolondság

...ha partimadár, akkor mi más lenne mint...?!

Na de sebaj! Arra már mindenki rájöhetett, hogy inkább a cserkeléses fotózás, és az instatles amire időm van. Előre berendezett, jól szabályzott környezetben kevés alkalmam nyílik fotózni, de remélem ez sokat fog változni.

Szombat hajnal, 4-kor keltem, illetve nem feküdtem le, mert nem tudtam aludni olyan sokat. Hogy miért, azt majd egy másik post-ban leírom, most nem akarom lelőni a poént. Irány az ülepítő, fél 5-re kiértem, becuccoltam. Előtte való napokon terepszemle, a fajok amelyek képviseltették magukat, kis lile, gólyatöcs, pajzsoscankó, erdei cankó, réti cankó, barázdabillegeő, sárszalonka, seregélyek naggyon sokan, őzsuta, őzbak. Na most akkor még nem tudtam, amit azóta sikerült kinyomoznom, hogy a szomszédban, aznap töltöttek fel egy pár rizskalitkát vízzel, így a leírt fajokból, fotózni sokat nem lehetett. Az élettér kitágulásával, az szikkasztó, másodlagossá vált. Feküdni a kakiban pedig, nem olyan nagy mulatság ám szombat reggel, nagyjából másfél kiló szúnyog társaságában. Így csak pár kép maradt meg emlék szintjén, és egy nagy adag orrfacsaró bűz, ami valószínűleg tovább tart mint gondoltam. 

Instant les: az egyik pokrócra ráfeküdtem, a másikat magamra húztam.
A legnagyobb meglepetést egy barázdabillegető okozta, aki nem egészen egy méterre bolondozott tőlem.

Réti cankó - Tringa glareola

Barázdabillegető - Motacilla alba

2012.07.31.

Azoknak akik látogatják az oldalt, és azoknak is akik nem!

Kedves mindenki, ha megteszitek, hogy benéztek ide és olvassátok mindazt mint ide írogatok fene nagy szabadidőmben, tegyétek meg, hogy pár szóval hozzászóltok ti is. Legyenek azok kevésbé dícsérő vagy dicsérő szavak. Szokták ilyenkor mondani hogy, a negatív kritika is kritika. Igen szerintem is az. Mint mondottam nem vagyok nagy guru, nem vagyok profi természetfotós, hiszen az életforma, nem vagyok az amatőrök kiválósága sem. Egyszerű hobbista vagyok aki igyekszik kihasználni pár millió pixelt ebből a világból, hogy később is láthassátok azt ami eddig is itt volt.

Sokan kérdezték már tőlem, hogy miért ezt az ágát választottam a fotózásnak?! Ideológia mindig van! Lehet szépség egy vasútállomás lezárt részén álló mozdony lefotózásában, kicsit rusztikussá téve a képet mindenféle programok segítségével. Lehet imádni egy képet, amin egy sirály szárnyal az égen, csőrében egy melltartóval, mindez naplemetében, egy tengerparton. Lehet csodálni a látásmódot, amin egy fotókiállítás képeit emberek csodálják, és mindez egy fotóval van megörökítve. Lehet gondolkozni az exif adatokon egy olyan kép esetében, ahol egy futószalagon készített varrógépalkatrész élete látszik. Lehet csodálni a perspektívát ami kimondhatatlan magasságokba emel egy képet, amin egy kőfaragó fáradtságos munkával épp egy szavakkal leírhatalan szürrealisztikus szobrot készít egyszerű kézi szerszámokkal. Hogy mi ezekben a közös, az ember.

"Egyszerű hobbista vagyok", aki azokat a dolgokat szereti jobban amik régebbre nyúlnak vissza, és messzebbre mutatnak mint a történelmünk. Természeti értékeink, meghaladva történelmünket, így éltek, szereztek napi betevőt, nemzettek utódokat mint ma. Így fognak még tenni nagyon sokáig. De csak akkor, ha ezt mi is lehetővé tesszük.

Tegyétek meg nekem azt az apró szivességet, hogy ezt elolvassátok:

Vendégek vagytok a természetben, viselkedjetek is úgy!

Kösz mindent: Szabó

Tisza-tó, Szabics kikötő

Fülledt nyári délután söpört végig a Tisza mentén. Abádszalókot heves zivatarok rázták fel punnydtságukból. Mindeközben Füreden a Szabics kikötőben, semmit nem lehetett érezni ebből. Természetesen az emberek itt is a hűvösbe menekülnek. A kikötő fából készült épületeinek jellegzetes illata terjeng a levegőben. Bárban tett rövid látogatás után, irány a víz.

A szakszerű idegen vezetést, Szalókról kaptuk, a csónakot Imre bátyám kormányozta olyan helyekre, ami inkább hasonlít az Okavango deltájához, semmint a Kiskörei víztározóhoz!

A felhozatal komoly, a víz kellemes.

Nádi tücsökmadarak zengik éneküket barkóscinegékkel karöltve. Barátposzáták bujkálnak a part menti fák lombjai között. Bütyköshattyú fiókák próbálnak átvergődni a szerkőtelep fészkei között. Nagy és kiskárókatonák merülnek alá reménykedve abban, hogy hallal térnek vissza. Búbosvöcsök félénken menekül a habok között. Kócsagok pihegnek a zsombékok között. Tavirózsák levelein szárcsaifijak pihennek. Cigányréce bujkál a nádfalban.

Más kérdés, hogy mivel mozog a víz, a hajó, a gép, így a képek jó része inkább kuka, de semmi gáz, mert az élmény elég sok mindent pótol!

Nosza

Bakcsó - Nycticorax nycticorax

Vörös róka - Vulpes vulpes

Selyemgém - Ardeola ralloides

 Fattyúszerkő - Chlidonias hybridus

Szárcsa - Fulica atra

2012.07.08.

Székicsér - Glareola pratincola
Csak dokumentálás jelleggel.

2012. 05. 20.

Ez a pár kép még a fekete harkályosdihoz tartozik, csak most sikerült előásnom. Még a legjobb szándékkal sem nevezhető jól berendezett lesnek, de ez nem változtat azon az apró tényen, hogy harkályék két fiókát neveltek sikeresen. Köszönjük szépen, óh drága természet! :-)

2012.06.30

Egy ötlet miatt újra feldolgoztam. Majd kiderül, hogy milyen lett!

Szia Miklós!

Kösz, hogy benéztél! :-)

2012.06.24

Vasárnapi instant le(ve)s

Recept: egy darab Hortobágy-Berettyó, engedd fel kevés vízzel, úgy hogy tócsogók legyenek benne. Tegyél bele kevés halat amik elég kicsik, vagy mindezt bízd a természetre. A gátoldalon ültess fákat kb 30 évvel ez előtt, vagy mindezt bízd a természetre. Előtte végezz egy kicsi felderítést, a forgalom miatt. Latolgasd az esélyeket, hogy mi van akkor, ha csak délben tudsz kimenni. Akkor nagy gáz van! Mivel a fotózás inkább cserkelés, javaslom fűszerezd meg egy kicsi álcahálóval, vagy valami mással ami jótékonyan letakar. Nekem egy sárga alapon zöldre batikolt lepedőm van, ami kicsit ki van dekorálva, kevés akrilfestékkel, és növényi mintákkal. Ha mindez megvan, tedd fel a gázra, kicsi lángon és várj türelmesen, míg megfősz a nagy melegben.

Kétórányi várakozás és egy átköltözés után kicsit untam a banánt, pláne mert leülni sem tudtam, és mielőtt az egész tervemet a kukába dobtam volna beesett az ajtón két bakcsó, kisvártatva még egy, utána kevés kis gém, nyolcan voltak, egy nagy gém, egy szürke gém, két csörgő réce, négy füstös cankó, egy réti cankó. kisebb madarak táraságában múlatták az időt, sárga és barázdabillegető, tengelicekkel. A nagyobb termetű madarak nem fértek bele az érzékelőbe és a széleslevelű sás nem csak őket takarta ki, hanem engem is bosszantott, de pár pillanatot sikerült lopnom a természettől.

A legérdekesebb falat az egészből az volt, hogy az egyik bakcsó fogott egy törpeharcsát. Már előtte is gondolkoztam, hogy mi történik az szúrósabb halakkal, de most lehullt a lepel. A madár kb fél órán át dolgozott mire az összes szúrós, kiálló részt ledörzsizte a harcsáról, hogy simán le tudjon csúszni. Megfogta az uszonyánál és odadörzsölta amihez tudta, aztán forgított rajta, és így ment ez tovább addig amíg a harcsának csak a teste maradt. Erről csapnivaló képek készültek a nagy távolság miatt, így ezt nem reklámozom! :-)

Bakcsó - Nycticorax nycticorax

 Füstös cankó - Tringa erythropus



Kis kócsag - Egretta garzetta