Ahogy a bejegyzés folyam kezdett előbújni poros tekervényeim közül, sejtettem, hogy a víz lesz a közös pont...és talán a madarak.
Ahogy az egyik nagy víz eltűnt, előtérbe került egy másik. Nem akkora, nem olyan mély, de legalább annyira izgalmas. Legalábbis távcsövön keresztül. A távcső egyik keresőjében parti madarakat lehetett látni gémekkel vegyesen. Másik keresője viszont nincs, mert egyszer elejtettem, így elmozdult benne a prizma, a tönkre ment részt egy egyszerű húzással simán levágtam a távcsőről.
A környező növényzet épp akkor borult virágba. Sárga lett a határ. A talaj tele vízzel. A mély fekvésű területek, mint ez is nehezen engedik el a vizet. Magas holt víz tartalmúak, komoly kötöttséggel.
De mindezekkel mit sem törődve, odatrappolok, és fényképezek.
Ez volt az elmélet!
1. alkalom
A délutáni nap erősen tűz. A sár, marasztalja a csizmámat. Amúgy sem vagyok egy nagy gumicsizma-fun, pláne nem akkor mikor még cipelni is kell. A sárga virágok a mellkasomig érnek. Keresztül verekszem magam rajtuk, és jöhet a kikapcsolódás. Nagyjából a szántott réteg aljáig süllyedek az iszapban. De jó.
Ellenfényes délután lett, kevés madárral.
Őz
2. alkalom
Régi bevált technika. Csak jóval hamarabb kell érkezni mint bárki más. Senkinek ne legyenek illúziói. Nem lehet elég korán érkezni. Utána már csak az a kérdés, hogy mennyire jó az álca. Vagy egy órát kell várni míg visszatérnek a madarak, vagy nem jönnek vissza.
Kis kócsag
Izgalmas hajnalnak ígérkezett, ami aztán reggelbe fordult. Nem lehet azt mondani, hogy a tolongtak a különösebbnél különösebb fajok, viszont az a néhány ami megjelent, okozott némi örömet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése