Puszták nomádjai V.

Valami frappáns alcímen töröm a fejem.
1. - Just ReLaX!
2. - Sírva vigad a magyar!
3. - Amikor semmi nem stimmel!
4. - Itt a tél nem olyan soká!

Nem sorolom tovább. Biztos lenne még pár. 

Hogy ezt a simának mondható napot, hogyan tudom összekötni a nomádok sajátságos életével, még nem tudom. De talán nem is kell annyit gondolkozni. Itt nem is rólam van szó. Nomádok vagyunk! Mindannyian a saját magunk keltette hullámokat lovagoljuk. Hol több, hol kevesebb sikerrel. Még mielőtt valaki megpróbálna fogást találni ebben a sok zagyvaságban, igen a pusztában is tud hullámokat vetni a derékig érő fű! :-)

Azon már meg sem lepődtem, hogy a legeltetés elért a odáig, ahová én is eljutottam azon a hajnalon. Örülni kell az állattartás ezen formájának. Sok madár sorsa múlik ezen. Persze ha a les lábához, vagy az oszlophoz dörgölőznek az egész más kérdés.

Mindegy, tehenek jönnek, tehenek mennek. A story vége szalakóta lett. De szerencsém volt vércsét látni, réti héját, egy banka megint elhúzott a les mellett. Érdekes hangot adott a szárnya repülés közben. Madarak!

A beszálló egyik fele le volt törve. Bizonyára történt valami izgalmas, amiről lemaradtam. 

Sosem hittem volna, hogy marhák is lesznek ebben a blogban. Vörös tarka holstein-fríz alapokra helyezett genetika.

Cigánycsuk

A seregélyek nagy számban követték a legelésző állatokat. Okoztak meglepetéseket, pláne akkor amikor az egyik benézett az odú nyílásán.

Szalakóta...röptibe. Többnyire.
Próbáltam olyan felvételeket is készíteni, amikor épp a beszállóra érkezik, de egy termetes jószág a beszálló mögötti területet nézte ki magának, kellemes fekhely gyanánt.

Az egyik, többször is rápróbált a nyílásra. A fiókák, valószínűleg, már felérnek a nyíláshoz. A tojó egy alkalommal megjelent egy szép nagy agyagdarabbal, de elejtette.